Milyen csodálatos megpillantani a hosszú tél után a hó alól előbúvó hóvirágot! Aztán megérezni az ibolya illatát, leszakítani a margarétát, csokrot kötni a kardvirágból... Az ősz első jeleként megpillantani az őszirózsát. Aztán közeledvén a zord évszakhoz elmenni a temetőbe szeretteinkhez egy csokor krizantémmal. Az életünket végigkísérik a virágok. Nélkülük szegényebbek lennénk, de velük átélhetjük a természet csodáját, a színeket, az illatokat. Szimbólumaink is. Nekem a virág - maga a csoda. A csodát még csodálatosabbá alakítani, formálni, összerakni - nekem ez a virágkötés.